Szeretném felrakni ide Bözsivel való teázásom képeit,amikopr a ZÖLDTEKNÖsben voltunk.

Kedves Ovics, nagyon várjuk a képeket!
Légy szíves küldd át a
balatonihirek@chello.hu oldalra
a képeket és feltesszük, vagy ha tudod
a kommentek közé, akkor oda tedd fel.

Szerintem mindenkinek ilyen erősnek kellene lennie minden ilyesféle nehéz helyzetben.
Kíváncsi lennék a naplóra és ha lesz időm el is olvasom.

Olyan furcsán hozza az élet, hogy az ilyen családos,emberséges,erős akaratú embereket támadja meg a halálos betegség.Pedig még annyi mindent tehetett volna az életében!!!

Beleolvastam a naplóba! Tyű, még most is libabőrös vagyok. Hát igen, ilyen embereknek biztos értékesek a gyerekei is. Beleképzeltem magam az Ő helyzetébe, nem is a saját életét sajnálja az ember, hanem azokat, akiket itt kell hagynia.

Sokunk számára példakép lehet a kitartása, az írásaiból is áradó életakarása. Egy igazán értékes emberrel lett szegényebb a világ az elvesztésével.

Milyen furcsa, hogy van aki önkezével vet véget az életének, és van olyan, aki még a kilátástalan helyzetben is mindent megtesz, csakhogy élhessen.
Kíváncsi vagyok, hogyan alakul a Bözsi gyerekeinek sorsa azóta!

Ha az édesanyjuk személyiségét örökölték, biztos értékes emberek lesznek. Nagyon fájó lehet nekik anya nélkül felnőni. Én felnőttként vesztettem el édesanyámat, ő is daganatos volt. Rossz, hogy nem látja az unokáit felnőni.

Olyan érdekes ez, hogy amíg nem veszítesz el senkit, aki fontos számodra, el sem tudod képzelni milyen érzés lehet. Aztán az első nagy veszteségnél, azon gondolkodsz, hogyan is fogsz élni nélküle? És tényleg igaz, hogy a fájó érzés a gyomorban nem múlik el soha, ha az elvesztett szerettedre gondolsz, de az idő múlásával csillapodik. Én az édesapámat veszítettem el 7 éve, és most tartok ott, hogy már nem gyűlik könny a szememben ha rá gondolok, csak valami úgy szúr belül...

Az öngyilkosok eldobják maguktól az életet. Az ilyen emberek még akkor, az életük utolsó pillanataiban sem magukra gondolnak, hanem azokra, akiket itt kell , hogy hagyjanak. Nem a saját, hanem a gyerekeik, és a családjuk sorsa érdekli őket. Én is tudom!

Olyan "érdekes" a halálról beszélni vagy írni. Még soha, megsem fordult a fejemben, hogy eldobjam az életemet, de az már igen, mi lenne a gyerekekkel, ha én nem lennék már? Biztosan nem lenne senki, aki így tudná szeretni őket. Én sokáig szeretnék élni, de nem szeretném egyik gyerekemet sem túlélni.

Én szeretném látni, hogy a gyermekeim boldogulnak ebben az őrült világban, hogy társat találnak, esetleg az unokáimat is. Azt viszont nem szeretném, hogy magatehetetlenné váljak, és őket terheljem.

A gyerekek erőt adnak, hogy ne veszítsük el a hitet, még a legrosszabb, legkilátástalanabb helyzetben sem, mint BÖZSI tette. Így azért még egy kicsit meghosszabbította az amúgy rövidke életét, hiszen ha rögtön elhagyja magát, akkor még ez a kis idő sem lett volna a gyerekeinek. De azért szörnyű abba belegondolni, hogy a legkisebbnek szinte emléke sem lesz az anyukájáról!

Az édesapának is nagyon nehéz lehet anya nélül felnevelni a gyerekeket.

Egy apának szerintem nehezebb egyedül, mint egy nőnek! Már csak a termászetüktől fogva is, a férfi a" családfenntartó" az anya a "gondoskodó". Nem is tudom egyáltalán tud-e dolgozni a gyerekek mellett? Bár az is igaz, ezek a szerepek már manapság felborultak! Az anya a legtöbb helyen ugyanolyan családfenntartó, így az apának is segíteni kell ( kis noszogatásra) az otthoni dolgokban.

A noszogatás ismerős. Meg a férfiak egyszerre egy dologra tudnak figyelni. Nem rosszindulatból mondom, egy tudományos műsorban hallottam. Nem igazán tudják megosztani a figyelmüket.

Meg aztán mennyivel könnyebb azt mondani: Drágám főzzél már kávét.. Hozd már haza a gyerekeket... Mosogass már el.. stb, stb.. Ez azért nem panaszkodás! Vagy mégis?

Egyáltalán nem, néhány kivételtől eltekintve. Pl: "Hazaértél? Készítek neked egy kávét, utána főzöl vacsorát?"

Azért ha a szükség rákényszerítené őket, mint a Bözsi férjét, biztosan összeszednék magukat. De ne kerüljön rá sor, inkább mindig megfőzöm ezután is a kávét, elmosogatok, kitakarítok, hazahozom a gyerekeket stb, stb.

Szinte ugyanebben a cipőben voltam én is, mint Bözsi. Csak nekem szerencsém volt. Legalábbis próbálom elhinni.Nem szívesen beszélek róla.

Vagyis talán annyit, hogy azóta az élet minden percét élvezem, és ki akarom használni. Megváltoztatja az embert egy ilyen trauma.

Ne vedd tolakodásnak,de én kíváncsi vagyok, mi az amiről nem beszélsz szívesen... Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek...

Talán egy kicsit később, ha már jobban feloldódtam ezen a téren, Bocsi! De nem jó emlékek!

Megértem!

Olvastam a fórumot, amit Bözsi indított az www.nlcafe.hu oldalon. Aztán mégnéztem még a többi témát is. Hát voltak érdekességek. Vannak fenn olyan témák, amiket már mi is érintettünk, csak ott egy kicsit durván fogalmaznak. Mondjuk láthatjuk belőle, hogyan vélekednek rólunk nagycsládosokról, olyanok, akik nem azok. Pár dologgal kapcsolatban, amit leírtam volt olyan érzésem, megbántok, vagy megbántottam valakit, pedig nem volt szándékomban. Az azon az oldalon lévö dolgok tulajdonképpen azt írják le, amit én is megfogalmaztam, csak egy kicsit nyersebb a kelleténél. Én nem vettem magamra, és más sem vegye, ha úgy érzi, nem rá vonatkozik.

A nagycsaládosokkal szembeni általánosított előitéletekkel már gyermekkoromban is találkoztam. Pedig az én szüleim keményen dolgoztak egész életükben, segélyt sem kértek soha. Amikor szakközépbe jelentkeztem, az igazgatónő közölte, hogy mennyek inkább szakmunkásba és keressek a testvéreimre! Jó tanuló voltam, de az elit egykéknél sosem lehettem jobb. Tudomásom szerint a volt osztályomból csak én végeztem főiskolát!

Legalább szoktál találkozni a volt igazgatónőddel?
Én is találkoztam már ilyesmi előitélettel, ahol azt gondolják, a kétszer vagy háromszor annyi gyerek = fele tudás, fele törődés otthon. Engem nem zavar, mert tudom nálunk nem így van. A szeretetem a gyerekekkel számával sokszorozódott, nem osztódott, agyilag pedig semmivel sem butábbak, mint az elit egykék.

Nem szabad ítélkezni a többgyerekes családok fölött, de általánosítani sem. Nekem vannak nagyon jó képességű soktestvéres tanulóim, és le a kalappal előttük, és a szüleik előtt. De sajnos a hosszú évek alatt tapasztaltam már az ellenkezőjét is.

Én nem sértődöm meg, ha rossz véleményt hallok a nagycsaládosokról, mert tudom, hogy az én gyerekeim nem a rossz példákhoz tartoznak. Inkább vitába szállok, hiszen a sajátaival tudaja az ember bizonyítani a legjobban az igazát!

Teljesen egyetértek veled Jutka! Nem az a mérvadó, hogy egy család hány gyereket nevel, hanem az, hogy hogyan!

Szerencsére nem találkozok régóta a volt igazgatónőmmel. Főiskolás koromban összefutottam vele. "Kedvesen" megjegyezte, hogy nem gondolta volna rólam. Mellesleg egyik öcsém is főiskolát végtett, de a másik kettőnek is szakképzettsége van. Komoly családapák.

Monik!
Ha minden ember véleményére adnánk, ebbe bele is őrülnénk. Ne akarj mindenkinek megfelelni. Csak az a szomorú, hogy mindez egy pedagógus szájából hangzott el.

Egyetértek Márti, milyen furcsa, hogy akinek Te nem vagy szimpatikus, az általában neked sem szimpatikus, nem?

Érezzük a másik kisugárzásából. Szerintem a nőkben egyébként is megvan az az érzék, hogy megérzik az ilyen apró jeleket, és rezdüléseket. És ezek általában bejönnek. Nagyon ritka az, hogy tévednénk.

Igen, de olyan is előfordult már velem, hogy első ránézésre nem volt szimpatikus valaki, aztán megismerve már igen. Lehet, hogy ehhez hozzájárult, hogy nem küldött negatív jeleket felém, ezért megváltozott a véleményem.

Nekem nagyon sokat számít az őszinteség, és a szimpátia. De sokat javíthat az össképen a humor, és a közvetlenség. Ez gyerekeknél is. Persze a kellő tisztelet betartásával.

szép estét mindenkinek

bocs de valami szerver hiba lehet nem jelennek meg a topikjaim

Mindig olyan rossz érzések kerítenek hatalmukba, ha ehhez a témához akarok írni. Ezért inkább elkerülöm. A halál, a betegség egy ilyen téma. Nem szívesen b beszélünk róla.

NAGYON EMBERI ÉS NAGYON MEGRÁZÓ EZ A NAPLÓ. VAN MÉLTÓSÁG TELJES ÉLET ÉS MÉLTÓSÁG TELJES ELMÚLÁS IS.

Ezt leginkább az, aki végigkísérte, az szenvedte meg legjobban. Azt mondják, nem annak a legnehezebb, aki elmegy, hanem annak, aki itt marad.

Még belegondolni is rossz a gyerekek sorsába: anyátlanul nőni fel... Ugyanekkora (ha nem nagyobb) csapás lehet gyereket elveszíteni.

de gondoljátok el mit érzett erzsébet amikor kezébe tartotta az élet legnagyobb csodáját. egyszerre köszöntötte és búcsúzott töle örökre.

Karrier vagy család?
Nem érek rá anya lenni!
Zsófi és Bence öt éve házasok. Mindketten jól szituáltak és túl vannak már a harmincon, így elérkezettnek látták az időt a gyerekvállalásra. Zsófit azonban váratlanul előléptették a cégnél. Dilemma elé került: anya vagy főnök legyen? És ha az utóbbit választja, meddig várhat még az anyaszereppel?


Négy nő megosztotta velünk, hogyan döntött hasonló helyzetben.


Révész Márta (29) sosem tartotta fontosnak, hogy karriert fusson be. Mindennél jobban vágyott egy családra és sok-sok gyerekre. Jogi végzettségével két évet dolgozott egy irodában asszisztensként, és amint terhes lett, otthagyta a munkahelyét. Ma két gyönyörű kislány édesanyja, és várandós a harmadik csemetével.
– Férjem sosem kérte, hogy adjam fel végleg a munkámat – meséli Márta. – Én mégis úgy tartom helyesnek, hogy a gyerekek és a nyugodt légkör érdekében egyelőre nem megyek vissza dolgozni. Családi házban élünk a külvárosban, így otthon is akad épp elég munka. Annak ellenére, hogy nem ebben a szellemben nőttem fel, a hagyományos családi értékek híve vagyok. Kislány voltam, amikor a szüleim elváltak, édesanyám egyedül nevelt minket. Talán azért is tartom fontosnak a biztos családi hátteret, mert ez gyerekként nekem nem adatott meg. A férjem sokat dolgozik, szüksége van arra, hogy egy nyugodt és kiegyensúlyozott feleség várja otthon. Ha a gyerekek már iskolások lesznek, esetleg újra elkezdek dolgozni. Mindenáron azonban nem ragaszkodom hozzá.

Gyerek nélkül, elégedetten

— Szeretnék gyereket, de nem feltétel nélkül — mondja Jávor Anna (32). Az ügyvédnő számos félresiklott kapcsolat után döntött így.
– Sokáig azt hittem, csak úgy lehetek teljes ember, ha családom van – vallja be Anna. — A környezetemben már majdnem minden barátnőm férjhez ment, gyereket szült. Sokkal fiatalabbak is, mint én. Sőt, van, aki már elvált. Tehát nagy nyomás nehezedett rám. Mivel egyedüli gyerek vagyok, a szüleim is sokat piszkáltak egy unoka miatt. Azt hiszem, már beletörődtek. Igazából nem tehetek róla. Az egyetem után jöttek a jelöltévek, a szakvizsgák, folyamatosan hajtani kellett. Elrohant az idő.Mára rájöttem, hogy nem kell egy rossz kapcsolatban maradni csak azért, hogy feleség és családanya legyek. Inkább kivárom az igazit, de ha esetleg mégsem jönne el, azt sem bánom. Úgy érzem, így is teljes lehet az életem.

Apa gyesen


Szűcs Julianna (34) három éve ment férjhez, addig kizárólag a karrierjére koncentrált. Kisfia, Domonkos idén ünnepli első születésnapját. Juli nem adta fel a munkáját, jelenleg is egy kiadó ügyvezetőjeként dolgozik. A késői gyerekvállalás az ő esetében nem volt tudatos. Kislányként még úgy gondolta, szülei példáját fogja követni: húszévesen férjhez megy, és gyereket szül. Ma már nem bánja, hogy az élete mégsem így alakult.
— 18 éves korom óta dolgozom, a főiskolát is estin végeztem — meséli Julianna. — Az életem mindig a karrierépítésről szólt. Már huszonévesen is önálló és független akartam lenni. Mindezt korán biztosítani is tudtam magamnak.
Az egyedülálló nők legnagyobb hibája, ha görcsösen keresik a megfelelő partnert. A férjvadász szingliktől ugyanis megrettennek a férfiak. Julianna szerint nála is ez volt az alapvető probléma.
— Harmincéves korom előtt nagyrészt egyedül voltam. Görcsösen kerestem, de nem találtam az igazit. Közben kialakultak bizonyos igényeim, magasra tettem a mércét. Néhány év szingliség után jutottam arra az elhatározásra, hogy mindenáron nem megyek férjhez. Eldöntöttem, csak akkor kötelezem el magam egy férfi mellett, ha szinte minden megvan benne, amit kerestem. Felszabadult lettem, és ragadtak rám a pasik. 28 évesen ismertem meg a páromat.
Julinak a munka fontos maradt a család mellett is. Terhessége alatt otthonról intézte ügyeit. Fia csak két hónapos volt, amikor viszszament dolgozni. Ennek ellenére Domonkos kiegyensúlyozott kisgyerek.
— A férjem sosem kérte, hogy adjam fel a munkámat. ő viszont a családot választotta, otthon maradt a fiunkkal. Mivel már bebizonyította, hogy mit tud, nem érzi kevesebbnek magát attól, hogy én járok nap mint nap munkába. A kicsi számára ideális környezetben, Vácott, egy farmon élünk, ahol birkát és lovakat tartunk. A férjem irányítja az építkezést és ellátja az állatokat. Mivel egy erdélyi néni személyében állandó segítségem is van, a nap végén nem kell a házimunkával töltenem az időt. Este már csak a családdal foglalkozom, ilyenkor játszunk, sétálunk, nagyokat szórakozunk.

Az anyaság még várhat

Radics Izabella (31) könyvelő még nem tervezi a családalapítást. Szerinte negyvenéves koráig ráér gyereket vállalni, jelenleg a munkája minden idejét és energiáját felemészti. Három éve él együtt a párjával.
– 21 éves koromban kezdtem el dolgozni egy könyvelőirodában. Tudtam, örökre nem maradok alkalmazott, önállóságra és függetlenségre törekedtem – mondja Izabella.
Saját vállalkozását öt évvel ezelőtt indította el. Kezdetben otthon készítette az ismerősök könyvelését. Ma már saját irodájában fogadja az ügyfeleit. A munka mellett mérlegképes könyvelőnek tanult, majd közgazdászként végzett, most éppen könyvvizsgáló képesítését szerzi.
— Addig nem akartam családot, amíg az anyagi hátteret nem biztosítom. Az volt a célom, hogy egyedül is képes legyek talpon maradni. Semmi bajom a feleség szereppel, hiszen háztartást én is vezetek. A férjemnek kiszolgáltatva viszont nem tudom elképzelni az életet. Fel kell készülni arra is, hogy magamra maradok egy gyerekkel. Sosem nyomasztott, hogy szülnöm kellene. Bár a közeli terveimben még nem szerepel az anyaság, a lehetőségét nem zárom ki az életemből.


– A családalapítás kitolódása általános jelenség, nem csak Magyarországra jellemző – mondja Pongrácz Tiborné demográfus. – Nálunk egészen a nyolcvanas évekig a nők 21 éves korukig férjhez mentek és gyereket szültek. A változás ugrásszerűen ment végbe, ezért tűnhet kirívónak a magyar helyzet. A későbbre halasztott gyerekvállalás egyik oka a tanulmányi idő elhúzódása. Ma már a nők számára is adott, hogy felsőfokú intézményben tanuljanak tovább, és nem ritka a felnőtt-, illetve másoddiplomás képzésben való részvételük sem. Ezért nemcsak a szülés, a házasságkötés időpontja is háttérbe szorult. Házasság előtt a párok szeretik kipróbálni az együttélést. Ma a gyerekek harminc százaléka születik házasságon kívül vagy élettársi viszonyban. Nyomós ok lehet az is, hogy a nők, mielőtt gyereket vállalnának, megpróbálják megteremteni maguknak a megfelelő egzisztenciát: iskolai végzettség, biztos állás, lakás vagy ház, illetve autó. Tudatosan tolják ki az időt, előtérbe helyezik a karriert. A jelenség népesedési szempontból komoly problémát vet fel, hiszen lényegesen kevesebb gyerek születik. Az első gyermeket harminc év felett vállaló nők esetében ugyanis biológiai szempontból kevesebb az esély a teherbe esésre, másrészt egy későn szülő nő már nem tud annyi gyereket vállalni, mint amennyit eredetileg tervezett. A házaspárok tíz százaléka gyermektelen. Szakemberek véleménye szerint ez a szám az idők során megduplázódhat. Fontos azonban megjegyezni, hogy a magyar párok többsége nem tudja elképzelni az életét gyerek nélkül.


Csisztu Zsuzsa műsorvezető
„Nem kell választani karrier és család között"

– Magát a karrier szót sem szeretem. Nem hiszem, hogy el kellene határolni egymástól a két dolgot. Minden sikerrel és kudarccal teli pályafutás mögött kell lennie egy biztos családi háttérnek. Az én életemben az anyaságra eddig még nem került sor. A sport miatt csak 23 évesen kezdtem el igazán élni. Nem a munka miatt alakult így. Felelősségteljes vállalkozás ráakadni arra az emberre, akivel leélnéd az életedet és családot alapítanál. Én már megtaláltam. Ennek ellenére sem szorítom magam keretek közé, nem esem pánikba csak azért, mert még nem szültem. Úgy érzem, időben vagyok, nem maradtam le semmiről így harmincegynéhány évesen. Mindennek eljön a maga ideje.

ezeket a cikkeket olvasva sok minden felvetödik bennem. thát karier család vagy mind kettö. ki tudja mi a helyes ut. szerintem ez minden életközösségben más és más.

Valószínű. Azt hiszem, mindenkinek a saját "helyes"-nek tartott útját kell megtalálnia...

én igazán nem csináltam kérdést a karierem épitésének aba hagyása után. egy belsö hang azt mondta vágyom az anyaságra. minden pillanat boldog várakozással telt amig meg nem született az elsö ,a második ill. aharmadik gyermekem. teljesnek éreztem velük az életemet. meg mondom öszintén maximálisan szeretek anya lenni,otthol lenni puha fészket épiteni a csibéimnek,de sajnos az anyagi érvek néha gyöznek és felkell venni a kesztyüt a pénzügyi gondok elháritására.

én ugy érzem a gyerekeim a családom nélkül nem lenne teljes az életem. semmi sem pótolja számomra a gyerekeim szeretetét. a kariert bár mikor fellehet épiteni az élet külömbözö területein de az anyaság egy bizonyos kor után sok nehézségbe ütközik. nem elég megszülni de reális esélyt kell adnunk magunknak,hogy lássuk felnönni is öt!

Rózsa! Sajnos volt ilyen az ismeretségi körömben, ahol fordítva volt. A szülő vesztette el a gyermekét. Rossz volt végignézni is, nemhogy átélni. Amiben tudtuk segítettük őket, de természetesen vígasztalhatatlanok voltak.

Márti! Azt hiszem ilyen esetben senki és semmi nem pótolhatja az elvesztettet. Ismerőseim körében is volt olyan, h 23 éves fiút veszítettek el, egyetlen gyereke volt az anyjának, mert apja már régen meghalt. És azt hiszem, ez a fájdalom független attól, h milyen idős a "gyerek". Hiszen a gyerekem örökre a gyerekem.

Nem véletlen mondják, hogy az az élet rendje, hogy a szülő megy el előbb, és a gyerek csak utána. Ha fordítva van, annál nincs nagyobb fájdalom.

Ez a ráknapló annyira megrázó. Csak apródonként merem megemészteni.

Én se szoktam sok ilyent olvasni. Még a tévét is elkapcsolom, főleg ha valami gyerekbetegségről van szó. Nehéz az ilyen megemészteni, mi nők pedig elég jól bele tudjuk magunkat képzelni az adott helyzetbe... és ez megvisel bennünket.

nos a ráknapló nem csak a borzalmak naplója! én olvasgatom elelszorúl a torkom,könnybe lábad a szemem,de néha azon kapom magam,hogy együtt nevetek bözsével. nagyon nagy harc ez saját halála feletti diadal ,ami megrázó ésegyben meginditó is.

Igazatok van, lányok . Túl sok a beleélés, az empátia a nőkben. Nem beszélve arról, ha az a nő anya is, akkor minden ilyen dologra elszorul a szíve. Én is ilyen vagyok.

A beleélésről és az empátiáról az jutott eszembe, hogy nem olyan túl régen néztünk a lányaimmal egy filmet a TV-ben. Nem akarlak benneteket a tartalmával untatni, olyasmiről szólt, hogy egy nagyobb lány nem ismerte az édesapját, és irigykedve figyelte, amikor egy-egy esküvőn, ünnepségen a lányok az édesapjukkal táncolnak, hisz neki ebben sosem volt, és nem is lehet része.
Persze a film happy end-el végződött, olyan ríkatós volt. Törölgettem a könnyeimet, és amikor ránéztem a nagyobb lányomra, az ő szeméből is folyt a könny. Jó érzés volt, hogy milyen "nagy lány lett", már ő is érzi, és elgyengül ezektől az érzelmes dolgoktól. Most már van akivel "sírhatok" egy-egy film végén! :)

Jó is az, amikor felfedezed egyik-másik gyerekedben magadat. Eszedbejut, h Te is ilyen voltál kicsinek, hasonlóak a félelmeid, örömeid.

Itt most nem is magamat fedeztem fel a lányomban, hanem inkább egy "női vonást", az empátiát, lelki érzékenységet. Szerintem a férfiak ilyen téren "edzettebbek", nem érzékenyülnek el olyan könnyen.

Egy-egy érzelmes filmen még talán nem érzékenyülnek el, de az igazi élet produkálta esetek, tragédiák őket is megviselik.

Persze, Őket, a férfiakat is megviselik a valós nehézségek, tragédiák, de már az őskorban is a férfi vadászott, harcolt a többi törzsel saját területe és családja védelmében. A nő fő szerepe már akkor is a családi egység fenntartása volt, így szociálisan érzékenyebbek lettek, és ez így maradt szerintem, azóta is. Nincs ezzel semmi baj, mert kiegészítjük egymást, így vagyunk párban, egy férfi és egy nő!

ugy látom ti jobban ráértek az ünnepen gépezni. nekem szerencsére nincs ennyi idöm irni,nagy a családom és ilyenkor annyira jó együtt lenni velük.

majd kedden minden vissza tér a régi kerék vágásba és leirom mi történt velem az ünnepen. nagyon jól sikerült a fürdözés tegnap.

Jutka! Nálunk ez érdekes módon inkább fordítva van! A lányom elég erős jellem, és nem szokta az érzékenységét kimutatni. A fiam, bár már nagy, mégis ő az érzékenyebb. Jobban megérintik az érzelmi dolgok. Ez talán azért van így, mert ő inkább rám ütött, míg a lányunk az apukájára.

Igen, Márti! Van, amikor "fordítva" jönnek elő a tulajdonságok... a lányból fiúsak, a fiúkból lányosak. Mintmár írtam, nálunk a nagylány igazi női tulajdonságokkal rendelkezik, a kisfiam fiúsakkal, és a középső gyerekem az, aki kicsit "mindkettővel"...

ÉN KISKOROMBA FOCIZTAM MOTOROZTAM MÁR 16-ÉVESEN NAGYMOTOR JOGSIM VOLT,A LÁNYOM AZONBAN IZZIG VÉRIG NÖCI. HÁLA ISTENNEK NEM ÖRÖKÖLTE AZ ÉN FIÚS TEMPÓMAT.

ÉN KISKOROMBA FOCIZTAM MOTOROZTAM MÁR 16-ÉVESEN NAGYMOTOR JOGSIM VOLT,A LÁNYOM AZONBAN IZZIG VÉRIG NÖCI. HÁLA ISTENNEK NEM ÖRÖKÖLTE AZ ÉN FIÚS TEMPÓMAT.

Az is érdekes, hogy mitől függ, hogy milyen lesz a gyerek. Én pl. nem vagyok ez a tipikus szépen, nőiesen öltözködős fajta, farmer-póló-sportcipő inkább a jellemző rám, a lányaim viszont állandóan szoknyában, nőcisen szeretnek öltözni. Nem tőlem tanulták, mégis ilyenek, amit persze nem bánok.
A férjem szerint a tulajdonságaim azért nőiesek!:)

Én is a kényelmes öltözködés híve vagyok. Ha néha "meg kell jelenni" pl. egy lakodalom alkalmából, hát nehéz... Akkor is úgy "hozom össze", h viszonylag kényelmes legyen. Persze számomra a szoknya és a magassarkú sose fog a "kényelmes" kategóriába sorolva lenni...

Nekem nincs magassarkúm, az ilyen "nagy" alkalmakat kicsi sarkú körömcipővel oldom meg. Nálam már az is haladás, hogy beszereztem pár hosszú szoknyát a turiból, ezeket felveszem néha, hogy villogjak a lányaim előtt. Ők szeretik, ha ilyesmit hordok, és a férjem is. Megvannak még a miniszoknyáim is lánykoromból, csak már nem érzem jól bennük magam, olyan nem túl "anyás".

én szeretem a tüsarkot hisz kicsi vagyok. de azért a nagyestélyi életemben talán 5x volt rajtam.

Csatlakozom a kényelmesen öltözők táborához. Farmer, póló, pulóver, sportcipő! Persze a kerékpáron, merthogy azzal közlekedek, furán is mutatna a kis szoknya, vagy tűsarok. Fő a kényelem!

Márti! Talán nem szereted a feltűnést?:) Kisestélyi, tűsarkú, kerékpár...nálam megvan a kép:)

Egyszer próbáltam elegáns hosszú fekete kabátban biciklizni. Na hát úgy elbillentem, hogy a bordám majd eltört, úgyhogy marad a sportos viselet! Egyébként Jutka, te is vizuális típus vagy!

ITT IS A TÉMÁNÁL MARADVA MÁR MINT RÁK NAPLÓ: VAN A BARÁTIKÖRÖN EGY JÓ ISMERÖSÖM AKI OTT A BLOGJÁBA LEIRTA,HOGYAN GYÖZTE LE A HOMÁRT. SZÓVAL Ö ALOE VERÁT IVOTT MINDEN NAP ÉS ORVOSI CSODAKÉNT TARTJÁK SZÁMON A GYÓGYULÁSÁT.

Ez sem csogaszer. Neki éppen szerencséje volt. De ennek mindenki csak örülhet, ha egy ilyen betegségből kigyógyul, illetve túléli.

Lassan vége a "versenynek". Nézzétek meg, ez a blog az, amihez a legkevesebbet szóltunk. Nyilván nem véletlen...

A rokonságomban sajnos többen is daganatos betegségben haltak meg, köztük az édesanyám. Ő Avemar-t is szedett, ami nagyon jó, de sajnos az sem segített rajta.

Apukám is rákban halt meg. Öcsém is danatos beteg volt, de ő túlélte... szerencsére!

anyukámék 9en voltak testvérek ma csak 3-an vannak. papa mama és az anyám 4 testvére is rákban halt meg 60éves koruk elött.

Úgy látszik, minden családban vitt már el valaki(ke)t ez a betegség. Szinte korunk betegsége... És sajnos, nem tudjuk, kit támad meg. Mire észrevesszük, sokszor már késő...

Nekem is tüdőrákban halt meg apukám. Tudjátok mi a furcsa? Hogy annyira nem is látszott hogy beteg, csak amikor tüdőszűrőn észrevették a bajt, elküldték mindenféle vizsgálatra, és ezután 3 hónap múlva elment. Ha nem veszik észre, lehet lett volna még pár boldog éve.Akkor ment nyugdíjba, végigdolgozta az életét, és élvezni már nem tudta a nyugodt, nyugdíjas éveket.

Apósom is tüdőrákos volt. Pont a nyugdíjba vonulásakor derült ki. Neki sikerült túlélnie! És élvezni tudja a nyugdíjas éveit. Sajnos, ez nem mindenkinek adatik meg...

Apósodnak szerencséje volt, biztosan idejében észrevették a bajt. Ha legalább tudná az ember, mikor van az, amikor még időben van... Vagy mi az egyáltalán, amitől kialakul ez a szörnyű betegség... Hiába kutatják, még nincs meg a gyógyszer, és addig még biztosan sokan meghalnak, amíg megtalálják.

a rák sajnos mikor már töneteket produkál nagy baj van .szinte mindig vissza fordithatatlan.

Ez valóban korunk betegsége. Erre kellene sok pénzt szánni, hogy még nagyobb erővel kutassák, és végre megtalálják az ellenszerét: Hallottátok, hogy lányoknak van már méhnyakrák elleni védőoltás? Valami 100000 Ft körüli összegre emlékszem, de ez nem biztos, hogy pont ennyi, de nagyságrendileg ilyesmi. Ezt miért nem lehet kötelezően védőoltásként beadatni a nagylányoknak, ha már egyszer megelőzhető?!Megint csak az anyagiakon múlik?

Én szívesen beadatnám a lányomnak ezt a védőoltást, és ha lesz rá anyagi lehetőségünk be is fogom adatni neki. Az életét mentheti meg.

Márti! Nagyságrendileg tényleg ilyen áron van. A HPV vírus egyes tipusai okozta méhnyakrák ellen véd. Szexuális úton terjedő vírus. A www.HPVinfo.hu-n bővebben is olvashattok róla. A 06-40-200-748 pedig egy munkaidőben hívható helyi tarifás információs vonal.

Ismerek olyan települést ahol a polgármesteri hivatal kifizette a lányok HPV oltását.Sajnos nem hiszem,hogy ez általános lesz.

sziasztok szép reggelt.

remélem mostmár feszültség mentesebb napok köszöntenek ránk,hiszen már tét nélkül beszélgethetünk. a verseny lezárult.

az elözö témához kapcsolödva ezt a cikket találtam.
Oltással a rák ellen


Cikk küldése Nyomtatás Nagyobb betűméret
A méhnyakrák a mellrák után a második leggyakoribb halálok az ötven év alatti nők körében. Fellélegezhetünk: néhány hónap múlva piacra kerül a méhnyakrák elleni védőoltás.
Világszerte minden második percben méhnyakrákban hal meg valaki. Magyarországon évi ezerötszáz új beteget regisztrálnak, egyharmaduk belehal a kórba.

Vírus okozza

Húsz évvel ezelőtt fel sem vetődött a lehetőség, ma már azonban tudjuk, a rákos megbetegedések egy részéért különböző vírusok tehetők felelőssé. A kutatások igazolták, hogy a méhnyakrákot a humán papilloma vírus (HPV) okozza.

Ez nem egyetlen kórokozó, hanem vírusok egész családja. Egy részük a bőrt, más részük a nyelőcső, a garat, a gége, valamint a genitáliák nyálkahártyáit, így a méhnyakat, vagy a végbélnyílás környéki területeket támadja meg.

A bőrön jelentkező elváltozások rendszerint csekély jelentőségűek. A vírusfertőzés nyomán kialakuló szemölcsök könnyen eltávolíthatók, míg a nyálkahártyákba hatoló kórokozók rosszindulatú daganatos megbetegedéseket is előidézhetnek. Ez utóbbi a nőket gyakrabban fenyegeti, mint a férfiakat.

Sokan veszélyeztetettek

A HPV-fertőzés szemmel is látható jele a genitáliák környékén kialakuló puha, rózsaszínű szemölcs, ami a bőrből ki is emelkedhet, de lehet egyenletes felszínű is. A legtöbb esetben a diagnózis nem ilyen egyszerű, a fertőzött személyek döntő többsége egyáltalán nem is tudja, kórokozót hordoz szervezetében.


A belgiumi oltóanyaggyárban nyár óta napi 24 órában, évi 365 napon át gyártják a méhnyakrák elleni védőoltást, hogy legyen elég, mire 2007. második felére befejeződik a vakcina törzskönyvezése.

A szexuálisan aktív nők 70-80 százaléka életében legalább egyszer megfertőződik, közülük 25-40 százalék hordozóvá válik. Maga a fertőzés nem feltétlenül jelenti azt, hogy ezekben a nőkben rosszindulatú daganatos betegség alakul ki. Az esetek szerencsésebb részében a szervezet védekező rendszere néhány hónap, legfeljebb egy-két év alatt képes legyőzni a vírusfertőzést.


Jó tudni
A cikkben szereplő oltás nem azonos a 2007. január 1-től már kapható méhnyakrákelleni oltással.
A már kapható oltásból:
- három kell egy éven belül,
- egy oltás ára hozzávetőlegesen harmincezer forint,
- elsősorban fiataloknak ajánlott, mivel 26 éves korig nyújt védettséget.
A cikkben említett oltásból:
-a fentivel megegyezően három kell egy éven belül, de pontos tájékoztató az oltáshoz lesz, illeve a nőgyógyásztól kérhető,
- egy oltás ára itt is hozzávetőlegesen harmincezer forint lesz,
- szélesebb körben ajánlott, mert a tervezett szerint ez az oltás ötven év felett is véd.

A HPV törzsek egyik csoportja szerencsére csak jóindulatú hámelváltozást okoz. A papillomavírusok másik csoportja sokszor akár évtizedekig tartó lappangási idő után rák előtti állapotot vagy rosszindulatú daganatot idézhet elő. A humán papilloma vírus ebben az esetben rejtve él a bőrben vagy a nyálkahártyában, de jelenléte laborvizsgálattal igazolható.

A rákszűrés, azaz egy méhnyakkenet-vizsgálat kimutatja a fertőzés okozta rák előtti elváltozásokat, és magát a rákot is. A HOV fertőződés 10 százalékában alakul ki rákot megelőző állapot, amiből szerencsére kezelés nélkül sem mindig fejlődik ki rosszindulatú daganat.

Az orális szex is fertőz

Nemcsak a nemi szervek környékének, hanem a gége, a garat és a szájüreg rosszindulatú daganatainak háttérében is gyakran HPV vírusfertőzés áll. Ennek egyik oka lehet az orális szex is. A HPV fertőzés ritkán jár látható tünetekkel, ami elősegíti a fertőzés terjedését. Ez ellen az óvszerhasználat sem nyújt mindig biztonságot.


Sok helyen nem ismerik
Több gyógyszertárban érdeklődve a tapasztalat: sok helyen nem ismerik egyik oltást sem, a már meglévő oltásról sem adnak kellő tájékoztatást, ezért a beszerzés sem egyszerű.

A HPV-t ugyanis korábban szexuális úton terjedő vírusnak tartották, de mára kiderült, bőrön keresztül is fertőz. Természetesen nem kézfogással, hanem a genitáliák bőrének érintkezése során, azaz a nemi szervek simogatásával, pettingelés során is terjedhet.

Ezért a védőoltás szempontjából fontos korcsoport a tizenéves lányok köre, akiket még az első szexuális tapasztalat megszerzése előtt, 11-13 éves korban érdemes oltani, hiszen a legjobb védekezés a megelőzés. A szexuálisan aktív korban lévő nők számára az oltás ugyanolyan fontos, hiszen ők is bármikor megfertőződhetnek.

Az oltás még nem fertőzött egyénben úgy alakít ki védelmet, hogy a szervezetben megakadályozza a vírus szaporodását, így a nyálkahártya-sejtek rákos elváltozását. Rák előtti állapotban az oltás hatására csökken a vírussal fertőzött sejtek száma, és lelassul vagy megáll a rákos sejtek szaporodása. A kialakult rákot azonban már csak műtéttel lehet eltávolítani, és kemoterápiás kezeléssel gyógyítani.

Köszi Monik! Utána fogok nézni, de most mennem kell dolgozni. Sziasztok!

Néztétek a Naplót hétvégén a TV2-őn?
Volt benne az a kislány, Gergely Alexandra, akiről Emese is írt. Olyan családokat mutattak, akik a gyerekeiket veszítették el emiatt a betegség miatt. Nagyon megrázó volt. Az egyik kislány édesanyja azt mondta, hogy: én voltam az anyukája, és nem tudtam megvédeni. Tényleg ilyenkor az ember magát vádolja, mintha tehetne róla, pedig hát nem. De ezt csak mi, akik nem éltek át ilyen szörnyűséget, tudjuk, hogy nem hibás a szülő...
Aki nem élte át, biztos hogy nem tudja milyen érzés lehet, hiába is érzünk együtt.
A lányok akiket mutattak, szintén leírták a betegség alatti tapasztalataikat egy fórumon, így ismeretlenül is nagyon sok hasonló beteg ember példaképévé váltak.

Jutka! Bár a műsort nem láttam, de én is ehhez hasonlót írtam a blogozás elején a fiammal kapcsolatban . Teljesen megértem az anyukát, mert az önvád ilyenkor egy anyában mindenképpen felmerül, és hiába mondják, hogy nem tehet róla. Ésszel lehet hogy el is fogadjuk. Attól ez az érzés még mindig megmarad!

nos mivel nagyon sokatdolgoztamma én is nyugovóra térek nemsoká.

Márti, megmondom őszintén Te voltál az első, aki eszembe jutott. De a Te helyzeted, szerencsére azért még mindig "jobb" azokhoz az anyukákhoz képest, akik elveszítették a gyermeküket. Lehet bennünk együttérzés, de igazán átérezni akkor sem tudjuk mi, azt a fájdalmat, ami nekik, nektek van. Az önvád ilyenkor az első és egyetlen reakció, és ezt csak mi, kívülállók látjuk tisztán, hogy nem segít az önmarcangolás. Hiszen a beteg gyerekeknek a legnagyobb támasza, az édesanya.

Köszönöm, hogy ennyire együttérző vagy. Ritka emberi jellemvonás, de nekem most nagyon sokat számít, mert már régi dolog , nem nagyon beszélek róla már elég régóta, de még mindig bennem van!

VERÖFÉNYES NAPSUGARAS SZÉP REGGELT MIKNEK!

A MUNKÁBA INDULÓKNAK JÓ MUNKÁT,AZ ITTHOL MARADÓKNAK KELLEMES BLOGOZÁST KIVÁNOK.

A HPV elleni védőoltás bevezetését tervezik a kamaszoknak, de hogy mikortól lesz kötelező oltás, azt még nem tudni.

Reménykedem, hogy amire a lányaim elérik a serdülőkort, már kötelező lesz ez a védőoltás.

Monik! Már van település, ahol csinálják, jó lenne, ha elterjedne ez az álláspont. Életet menthet.

most mennem kell vár a piac. 50kacsát és30 tyúkot kell marendelésre vinnem.ebböl meg lesz a fiam vezetési leckéjének utolsó részlete is.

A miénk olyan szegény település, hogy nem tudja felvállalni. Így várnunk kell, míg kötelező lesz, mert akkor államilag ingyen kapják. Bár a többiztosítós rendszer bevezetésével együtt azt rebesgetik, hogy egyre több kötelező oltás is fizetőssé válhat.

MEGYEK IS SÜTÖK EGY TEPSI ZSERBOT BÁNATOMBA. SZÉGYELJE AZ IDÖ MAGÁT AMIÉRT ILYEN ROSSZ. SZIASZTOK.

MEGYEK IS SÜTÖK EGY TEPSI ZSERBOT BÁNATOMBA. SZÉGYELJE AZ IDÖ MAGÁT AMIÉRT ILYEN ROSSZ. SZIASZTOK.

MEGYEK IS SÜTÖK EGY TEPSI ZSERBOT BÁNATOMBA. SZÉGYELJE AZ IDÖ MAGÁT AMIÉRT ILYEN ROSSZ. SZIASZTOK.

Nélunk sem tervezik a bevezetését a védőoltásnak, marad a várakozás. Bár nekünk már nem sok időnk van rá.